|
Úgy gondolom, mindegy hogy hol milyen
beszámoló születik bárkitől is erről a versenyről, egyet a szerzők biztosan meg
fognak jegyezni: a futamok sajnos egy kicsit az ideálisnál hosszabbak voltak.
Ami nem feltétlenül az elől vitorlázóknak okoz gondot, hanem inkább a mezőny
középső, hátsó felének…
De kezdjük az elejém. Egész hétvégére a
változékony idő volt jellemző, amely hol napsütést, hol záport, zivatart
jelentett, így jellemzően a keleti szél egyszer déliesebb volt, másszor
északiasabb. Az erőssége alapjában véve a 2-es Bft-ot futam közben nem lépte
át. Természetesen, amikor pénteken átvonult felettünk a déli irányú futó zápor,
akkor azért erősebb volt.
A verseny során mindegyik hajóosztálynál
látszódott, hogy nagy várakozások előzték meg azt, illetve a versenyzők
izgatottak voltak, hisz mindenki jól akart szerepelni ezen a ranglista verseny.
Mindegyik hajóosztályban a mezőny
felkészültsége tényleg jó szinten áll(t). Nem véletlenül, hiszen jócskán a
felkészülési szezon közepén vagyunk (még ha a Balatoni Évadnyitó nem is volt
meg).
Azt hiszem a versenyzők egyre rutinosabbak,
átlagos tudásszintjük magasabb (ez mondjuk elvárt…) így jogosan erős igényük
van arra, hogy az őket kiszolgáló versenyrendezői és versenybírói gárda
lehetőség szerint kevés hibával és megfelelő szigorral hajtsa végre adott
feladatát. Tény és való azonban, hogy magának a rendszernek van egy
tehetetlensége, amit elég nehéz kezelni. A legalapvetőbb probléma a hajóosztályok
közötti sebességkülönbség. Nehéz, megkockáztatom, hogy lehetetlen a mai
trapézpálya rendszerrel olyan pályát kirakni, ami mindegyik hajóosztálynak
ideális idő alatt végigvitorlázható lenne. Elképzelhető, hogy a jelenlegi
trapézpálya némi újításra, fejlesztésre szorul.
Véleményem szerint ez a probléma megoldásra
vár, hisz a legtöbb versenyen ez a rendszer van, és ha azt szeretnénk, hogy
egy-egy versenyen minél több futam legyen, hogy a versenyzők minél többször
tudják összemérni tudásukat, akkor rövid, gyors pörgős futamokra lenne szükség.
Ettől eltekintve a vendéglátásszokás szerint
jó volt, látható volt a házigazdák törődése.
Gratulálok a díjazottaknak és további jó
felkészülést kívánok!
|
|
|
Workumban rendezték június 2. és 5. között a
holland ifjúsági bajnokságot, amelyre meghívásos alapon számos nemzet –
köztük a magyar is – hivatalos volt. A regattát az Optimist és a Laser
4.7 osztályoknak hirdették meg, így a Perényi Miklós vezette magyar
delegációval tartott a Vadnai testvérpár, valamint Gyapjas Zsombor,
Hadnagy Zsombor és Takácsi Lilla. A versenyen való szereplésnek azért is
volt jelentősége, mivel több ország válogatottjának jelentett
kvalifikációt a soron következő világversenyekre. A legnépesebb mezőny
az optimisteseknél állt rajthoz: 300 junior és 147 serdülő indult 17
nemzet képviseletében. A versenyszámban ezúttal a szingapúriak taroltak,
akiknek sok év áldozatos munkája térült meg ezzel. Szintén kitűnően
szerepeltek a házigazda hollandok, akiket az idén az igen népszerű
argentin tréner, Gonzalo Pollitzer – ismertebb nevén Bocha – edzett.
(Vele a versenyt megelőző héten Vadnai Jonatánnak is volt alkalma együtt
dolgozni.)
A bajnokság három napján mindössze nyolc futamot sikerült megrendezni a 10-18 csomós szélben. Sajnálatos módon éppen a döntőre nem kerülhetett sor a negyedik napon, ugyanis a heves esőzés ezt lehetetlenné tette. Mindent összevetve, a magyarok jól szerepeltek, bár ez alkalommal kissé szerényebb eredményekkel tértek haza. Az optimisteseknél Vadnai Jonatán a tőle megszokott egyenletes és jó teljesítménnyel versenyzett, ez azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a rendkívül erős mezőnyben a dobogóig jusson, így „csak” a 10. helyre ért oda. Társai közül Gyapjas Zsombor 52., Takácsi Lilla 212., Hadnagy Zsombor pedig (a serdülők között) 69. lett.
|
